Gyukár Tibor

A kis Gyuki az elsõ negyven évet kihagyva rögtön 65 éves lett! Igy van ez, ha valaki gyerek szivvel születik, és utána elfelejt megöregedni.
Angyalföldön született,és a Rózsahegyi Kálmán Szinészképzõ Iskolában tanulta a szakmát olyan osztálytársakkal, mint Hofi Géza, Mécs Károly, Koncz Gábor, Sztankay István,Sas József. Az iskola elvégzése után játszott a Magyar Néphadsereg Szinházban, a Déryné Szinházban, a Györi Kisfaludy Szinházban, a Karinthy Szinházban és a Vidám Szinpadon. Láthattuk számos szinpadi darabban, filmben, tévéfilmben, ráadásul rengeteg nagyszerü szinkron alakitás fûzödik nevéhez.A mai ötvenesek többsége viszont akkor kapja fel a fejét széles mosollyal, amikor kimondok egy legendás nevet: PARADICSOM BOHÓC.

Elárulhatom, harminc évig õ bujt meg ennek a harsány, kedves szomorédes figurának sokszor kinõt ruhájában. Rajta és érte nevettünk kölökként az ország külömbözõ pontjain éppúgy,mint a Fövárosi Nagycirkusz porondján.
Szerettem volna születésnapjára valami nagyon szépet irni, mert akik hozzám hasonlóan közelrõl ismerik bohóclelkû barátomat, jól tudják, RÓLA valóban csak szépeket lehet mondani.Valami olyasmit akartam papirra vetni, hogy sokkal többet is megtudjon az olvasó a kis Gyuki hatalmas szivérõl, mint amit idáig láthatott. Körülnéztem hát az Interneten, és észrevettem, hogy valaki aljas módon megelõzött.
Egy Gyukár Tibor nevû mûvész irt egy pár soros novellácskát a saját honlapján a bohócokról.
Nem tudnék jobbat irni magam sem.Drága Gyukikám, ennél olcsobb ajándékot nem is adhatnék neked születésnapodra. Isten éltessen sokáig! Olvasd szeretettel saját gondolataidat, ahogyan azt tettem én is – és teszik, majd remélem rengetegen e lap hasábjain, - könyfátyolos szemmel.
„Amikor egy szinészbohóc ruhát ölt és porondra lép, megmagyarászhatlan gondolatok és érzelmek cikáznak bennem. Ugyan olykor eljátszák, hogy sirnak is a nagyszájú, krumpliorrú, kacsacipõs külsejû figurák, mégis leginkább nevettetésre születtek. Az a dolguk, hogy örömet, mókát, kacagást vigyenek mások életébe. Mily jó, gondolhatnánk, mert nekik nevetésre áll a világ. Leültem most egy paradicsombohóccal szemben, lehúzta maskaráját, és elém öntötte multjának igazgyöngyeit. Nehéz lenne kiválasztanom a legszebbet és a legigazibbakat,nem is tudom léteznek-e efféle fogalmi kategoriák.Én a törött gyöngyökön elmélkedem. Életre kelnek, történetet mesélnek, és azt suttogják, hogy az élet ajándék”.