A LIFT, AMI SOHA NEM JÖN IDÕBEN
pozsonyi út 41. érdekes, 41 éve, hogy beléptem az elõttem lévõ kapun. akkor a kapuk nem voltak bezárva. ének órára jöttem sik olga hangképzõ tanárnõmhöz. most egy emelettel feljebb lakó szerkesztõ barátomnak akartam leadni irka-firka írásaimat. a kapu bezárva fogadott, de szerencsémre egy házlakó kulcsait csörgetve nyitni kezdte a bezárt kaput. az utcai árusoktól rámsózott tulipánt felajáva kértem, hogy legyen olyan jó és lintner sándor szerkesztõ barátom leveles ládájába irka-firka írásaimat bedobni sziveskedjék. a hölgy durván visszautasított. (ma sem tudom miért?). szerencsémre a lépcsõkön lerohanó igaz-barát házlakót megszólítva,végül sikerült írásaimat barátom leveles ládájába juttatnom. az õrült lakónak hálám jeléül a tulipánt kezébe nyomva, csak ennyit sikerült utánakiabálni, (mivel, kicsit meglepõdve rohant tovább) hogy nem vagyok buzeráns!
a hölgy még most is a liftre vár