Gyukár Tibor Hatvan éve a pályán - Főszerepben a Paradicsombohóc!
Gyukár Tibor – vagy ahogy pályatársai szólítják, Gyuki – régi szokása, hogy születésnapján az angyalföldi házában látja vendégül barátait, akikkel számos közös év köti össze a színészi pályán. A főként epizódszerepekből és „Paradicsombohócként” ismertté vált művész több mint 30 éve lakik a kerületünkben.
„Násznagy utca 107. alatt lakik egy kis piszok alak… de mi szeretjük…” – mondta egyszer róla Lórán Lenke. December 17-én ünnepli 77. születésnapját, s mivel 17 évesen kezdte a pályát, egybenegy kerek jubileumot is: színészi pályájának 60. évfordulóját.
– Hogyan kezdődött el a pályája 17 évesen?
A Néphadsereg Színházában, a mai Vígszínházban indult a dolog. Illés Béla Szivárvány című darabjába azért választottak engem, mert sportoló voltam, ifjúsági bajnok futó, és ez az epizód kívánt némi kaszkadőrködést. A „Téglagyári munkás 1.”-et alakítottam, megjegyzem, a Téglagyári munkás 2. Keres Emil volt… A zenekari árokból rohantam fel egy emelvényre, ahol egy mondatot kellett elkiáltanom, majd lelőttek és belezuhantam a zenekari árokba. Akkor már Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájába jártam, aki amikor eljött megnézni az előadást, azzal ugratott, hogy míg lehajolt megnézni a műsorfüzetet, én már nem voltam a színpadon…
– Bár főszerepeket is játszott, igazából az epizódok tették ismertté. Sosem irigyelte Rómeót vagy a Lear királyt?
Nagyon szerettem epizódokat játszani. Engem nagyon szerettek és megbecsültek epizódistaként.
– A pályája során játszott a Déryné Színházban, a Győri Kisfaludy Színházban, a Karinthy Színházban is, harminc évet töltött a Vidám Színpadon, láthattuk számos filmben és hallhattuk számos szinkronban, többek között a Derrickben és a Petrocelliben is. Van egy-két generáció azonban, akik számára ön „A” Paradicsombohóc. Ez hogyan indult?
Levente Péter, aki akkoriban Móka Mikiként aratott sikereket, egyszer csak beállított, hogy „beveszlek a bandába”. Rodolfo keresett maga mellé bohócokat, így lettem én a Paradicsombohóc Mikolay László és Széki Jóska mellett, nagyon szerettem, 30 évig jártuk a műsorral az országot.
– Pár éve már nem lép színpadra.
A Vidám Színpadról 30 év után jöttem le, amikor véget ért Bodrogi igazgatása, ahogy másik 30 színész is. Néhány évig még szabadúszóként folytattam, utoljára a Játékszínben játszottam „A Szabin nők elrablásában”. Így lettem hát ismét „körúti színész”. De ezt a pályát tudni kell abbahagyni…
– Mivel tölti az idejét egy vérbeli bohóc, ha már nem lép színpadra?
Ahogy mondani szokták, a nyugdíjasok nagyon elfoglaltak! Így van ez velem is. A kert, a ház rengeteg munkát ad, mindent a saját kezemmel csinálok. 32 éve élünk itt a feleségemmel, Évával. Őt még a Vidám Színpadon ismertem meg. Amikor megtudtam, hogy édesanyám nagyon beteg és meg fog halni, összeomlottam. Horváth Tivadar felküldött a büfébe, hogy igyak egy kávét. Éva volt a büfés, akkor akadt össze a tekintetünk először. Ahogy idősödök, egyre többen kérdezik, mi a hosszú házasság titka? Viccelődve csak annyit szoktam felelni: „Mindkét fél szabadlábon védekezhet…”